Névadónkról

1886. február 14-én az erdélyi Kapnikbányán született Papp Simon, a magyar kőolajipar egyik legnagyobb egyénisége, a külföldön és idehaza egyaránt elismert olajgeológus. Apja a helyi elemi iskola igazgatója volt. A középiskolát Nagybányán, egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte. Doktori értekezését 1909-ben védte meg “summa cum laude” minősítéssel.

Tanárai már korán felismerték tehetségét, ezért meghívták tanársegédnek a Kolozsvári Egyetemre. 1911-15-ig Böckh Hugó mellett tanársegéd a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán. Az 1914/15. tanév első félévében a telepismerettant, majd a második félévében az őslénytant tanított. Még ugyanezen év április elsejével kinevezték geológusmérnöknek a kolozsvári kutató bányahivatalban. Közben Böckh Hugó megbízásából az ország különböző területein földtani felvételeket folytatott. 1916. November 12-én áthelyezték Budapestre a M. Ki. Pénzügyminisztérium X. (bányászati) főosztályára. Itt 1918-ban előbb geológus – főmérnökké, majd az év végén bányatanácsos – főmérnökké lépett elő.

Az erdélyi földgázkincs felfedezése – kolozsvári évei alatt – irányította figyelmét a szénhidrogének felé. Mint Böckh Hugó első munkatársa, tevékenyen részt vett az erdélyi földgázterületek, az egbelli olaj- és a horvátországi bujevicai gázmező feltárási és hasznosítási munkálataiban. Munkaköréhez tartozott a szén- és ércgeológiai tevékenység is. Ránk maradt oktatási jegyzetei, felvételei, naplói alapos felkészültségről, lelkiismeretes munkáról tanúskodnak. 1920-ban érdemeinek elismerése mellett és a bányatanácsos főgeológus cím megtartásával megvált az állami szolgálattól, és mint több kortársa, külföldön vállalt munkát. 1920-1932-ig az Angol Persian Oil Company londoni cég leányvállalatainál dolgozott főgeológusi, tanácsadó geológusi és senor geológusi munkakörben. Szénhidrogének után kutatott a Balkánon, Kis-Ázsiában, Új-Guineában, Kanadában, az Egyesült Államokban és Németországban. E tizenkét esztendő volt számára az igazi iskola, a komoly tapasztalatok megszerzésének, a szakma elsajátításának az évei. Hosszú külszolgálata alatt sem vált meg az oktatástól. 1926-1930 között, itthon töltött szabadsága alatt a soproni Bányamérnöki-és Erdőmérnöki Főiskolán tartott előadásokat-régi kartárs Vitális István tanszékén.

1930-ban megbízták a “Gáz-és Olajkutatás” c. tantárgy negyedéves bányamérnöki hallgatók részére való előadásával. Negyvenkét éves, világot járt, tapasztalt és megbecsült olajgeológus volt, amikor végleg hazatért. Bizonyára érezte, hogy tudását most már idehaza kell kamatoztatnia. Böhm Ferenc mellett elsősorban az Ő érdeme, hogy az EUROGASCO (European Gas Electric Company) Olajkoncesszió révén 1933-tól korszerű geofizikai – 1937-től termelési munkálatokat folytatott hazánkban. Az EUROGASCO főgeológusaként kezdettől fogva irányította a kutatásokat. Később a -sikeres kutatások eredményeként megalakuló – MAORT (Magyar – Amerikai Olajipari Részvénytársaság) alelnök-vezérigazgatója. A dunántúli eredményes kutatások, különösen Mihályi környékén, majd pedig Zalában óriási változásokat indítottak el. A néhol még alig túlhaladott feudális-kapitalista viszonyokat egyik napról a másikra felváltotta a tőkés termelés, szabadabb légkör, viszonylagos jólét. Az első fúrás- a Mihályi széndioxid felfedezése- után1937. november 26. Az igazi időpontja, mert Bázakerettye térségében a B-2-es kút termelésének beállításával megkezdődött Zalában, a Trianon utáni Magyarországon a nagyipari kőolajtermelés. Ettől számítjuk mai szénhidrogén-iparunk kialakulását.

A látványos fejlődés évei (Lovászi-1940, Újfalu és Pusztaszentlászló-1941. Környéki szénhidrogénmezők felfedezése) következtek. Papp Simon nem értett egyet a fokozott háborús törekvésekkel. Ellenezte a németek kitelepítési szándékát. A felszabadulás után azonnal Nagykanizsára utazott és megszervezte a termelés beindítását. A zalai olaj ekkor létfontosságú volt az ország újjáépítéséhez. Az olajozott gépezet, a jól összeszokott mérnök és munkáskollektívák áldozatos munkája hamarosan meghozta az első eredményeket. Sajnos a MAORT működését hátrányosan befolyásolta több állami -adminisztratív- intézkedés. 1948-ig Papp Simon volt a MAORT legfőbb hazai irányítója, szervezője. Jó érzékkel kitűnő szakembergárdát gyűjtött maga köré. Átadta korszerű külföldi tapasztalatait, és folytonos tanulásra ösztönözte az alkalmazottakat. Mint olajiparunk meghatározó egyénisége, az angol és amerikai típusú munkastílust képviselte és próbálta elterjeszteni a MAORT-nál is. E szemlélet mai megítélésünk szerint is haladóbb volt, mint ami a kor hazai társadalmi berendezkedéséből adódott.

Papp Simon becsülettel tette a dolgát. Szakszerűen és pontosan végrehajtotta felettesei, az EUROGASCO-mint kapitalista vállalat-, illetve a MAORT utasításait, a rá bízott feladatokat. Ugyanakkor messzemenően figyelembe vette az ország és környezete érdekeit is. 1936-39 között a bécsi székhely “AUSTROGASCO” vállalat szomszédos területen végzett olaj- és gázkutatásait is vezette. 1940-ben megbízták a visszacsatolt erdélyi rész földgázmezőinek további felkutatásával és feltárásával. Papp Simon nem volt semmilyen pártnak tagja , de mégis cselekvő közéleti ember volt , mert számos társulat, egyesület, tanács tagjaként tevékenykedett (Magyarhoni Földtani Társulat- három ízben elnöke is volt; Országos Magyar Bányászati-és Kohászati Egyesület-egy ízben elnökévé is választották; Anyaggazdálkodási Tanács; a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagja lett; tagja volt a Magyar Természettudományi Akadémiának is; a Magyar- Amerikai Kereskedelmi Kamara tiszteletbeli elnökévé választotta, stb.). Több külföldi szakmai egyesület és társaság is tagjai sorába választotta. 1944. szeptemberében nyilvános és rendes tanári kinevezést kapott a M. Ki. József Nádor Műszaki-és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán az újonnan alapított Olajkutatási- és Olajbányászati Tanszékre. A háborús események miatt csak az 1947-48-as tanévben kezdhette meg “Olajkutatás és olajbányászat” c. előadásait, de így is Ő az olajbányászat első hazai előadója.

Életének szomorú és igazságtalan éveit 1948-1955-ig, amikor is koholt vádak alapján halálra ítélték, majd életfogytiglani börtönre változtatták büntetését. Személyiségét és munkásságát ismerve nehéz róla feltételezni, hogy a felszabadulást követő években- többek között- szándékosan úgy irányította volna a kutatásokat, hogy azok eredménytelenek maradjanak és tudatosan törekedett, volna az “életet” jelentő olajtermelés indokolatlan csökkentésére. A börtönben is többször munkaasztalhoz ülhetett: olaj-, szén-, érc- és hidrogeológiai feladatokkal bízták meg. 1955-ben szabadult. Felesége közben meghalt, amiről utólag értesült. 1962-ig, nyugdíjazásáig az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnél dolgozott mint geológus mérnök.

A gyötrelmes évek megviselték egészségét. Szerény nyugdíját egy-két előadás, tanulmány “tiszteletdíj” igyekezett kiegészíteni. A csendes visszaemlékezés éveiben nagyon örült, ha időnként volt munkatársaival, barátaival nyugodtan elbeszélgethetett, megemlékeztek névnapjáról, születésnapjáról, meglátogatták a betegágyánál. Az 1952-ben elinduló rehabilitációs hullám számára az 1955-ös szabaduláson kívül- csak többszöri kérvény után- kegyelemből mentesítették a vele szemben hozott büntető ítélethez fűződő hátrányos következmények alól. Bár tudományos életünk számos jeles egyénisége hallatta szavát érdekében, mindezideig csak a “szakmai” rehabilitációra futotta. Az MTA 1957-ben a föld- és ásványtani tudományok doktora címet adományozta tudományos munkássága elismeréséül. Egészsége és látása rohamosan romlott. Munkatársai, barátai, tisztelői 1970. Augusztus 7-én 15 órakor a Farkasréti temetőben kísérték utolsó útjára.

Papp Simon nem gyűjtött vagyont, nem volt gyermeke. Egyéni adományaival is támogatta a Magyarhoni Földtani Társulatot és más intézményeket. Hobbija a szakmája, a becsületes munka volt. Csendesszavú, a kritikus helyzetekben is határozott volt és mindig önmérsékletre intett. Idejét és energiáját nem kímélve fáradozott a magyar kőolajipar felvirágoztatásán. Számos szakcikke jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban, tudományos közleményekben. Több mint 200-ra tehető az állami- és külszolgálata alatt írt, de nem publikált szakértői jelentések és tanulmányok száma. Igaz embersége, nagy szaktudása, becsületessége, céltudatossága, kitartása és hazaszeretete példaképe lehet a mai műszaki értelmiségnek.

“A magyar olajbányászat megteremtője, aki megjárta a magasságot és megjárta a mélységeket.”